Insurgent

Insurgent

(A lázadó)

Nos, tudjátok, hogy ennek a filmnek az első része mennyire átjött, a folytatástól sem vártam mást. Teljesen meg voltam győződve arról, hogy méltó lesz ez a film az első részes véleményemre... Ez nem történt meg. Szóval most egy nagyon különleges bejegyzéssel készültem nektek.

A különleges szó, pedig azt jelenti, hogy sajnos az első 30 percig tudtam nézni a filmet és tényleg nem történt még velem ilyen, de a sztori ürességétől és a szereplők tunyaságától besokalltam.

Őszintén sajnálom, hogy nem teljesítettem ezt a filmet a hónapban, de azt éreztem, hogy a testi és eszmei egészségemet teszem kockára, ha nem állítom le. Sajnos ez a bejegyzés ennyire rövidkére sikerült, és remélem soha többet nem fog velem ilyen előfordulni... Főleg nem egy olyan filmmel kapcsolatban, amit nagyon vártam, hogy láthassak, de úgy látszik ennek csalódás lett a vége! :\

Warrior

Warrior

(Warrior - A végső menet)

Sajnos több mindenért elnézést kell kérnem tőletek. Többek között a kicsit furcsa háttér miatt - ami nekem személy szerint nem tetszik -, de egy ideig most ez marad és a két hónapos kihagyásért. Mindig eldöntöm magamban, hogy "Igen, most nem fogom elhanyagolni a blogom!", de valahogy az élet mindig közbeszól. De most visszatértem és nem fogok magyarázkodni, inkább folytatom a dolgom és bemutatom az egyik legmeghatóbb filmet, amit eddig életemben láttam.

A sztori: A korábbi MMA-tehetség, Tommy (Tom Hardy) intenzíven készül a nagy pénzt ígérő MMA bajnokságra, miközben a bátyja, Brendan (Joel Edgerton) a harcosból lett gimnáziumi tanár egy utolsó reménytelen erőfeszítéssel visszatér a ringbe, hogy megmentse a családját a teljes pénzügyi összeomlástól. Brendan szinte valószínűtlen sikerei azon útra irányítják, amely elkerülhetetlenül a vad és makacs Tommy-val történő összecsapás felé vezet. Egy olyan összecsapás fel, ahonnan egyik fél sem kerül ki vesztesként.

SPOILER ALERT!!!

Azt hiszem, amit leginkább és legelső sorban fel tudnék mutatni ezzel a filmmel kapcsolatban, az az, hogy az általam már az égbe emelt Tom Hardy játssza a szexi, vad, önfejű és mindenek felett erős testvért, akinek - egy jó idő után ugyan -, de kiderül az igazi természete és az ígéretért, amit tett mindent képes megtenni. Ez egy olyan karakterjellem, amit szerintem kevesen tudnak eljátszani és Tom pont a kevesek egyike. Ő amúgy is arról híres, hogy millió karaktert képes saját magára formálni és ezt a listát ebben a filmben is kibővítette. Imádtam az első perctől az utolsóig. Aztán ha már belekezdtem a kevéske szereplőstáb kibontásába folytassuk a sort a kedves vadállat tanárbácsival, Brendan-nal. Nos, mint színész Joel szépen teljesített, jól beilleszkedett a karakter lényegébe, csak nekem személy szerint a karakterrel volt gondom, de ezt egy kicsit később kitárgyalom. A kedvencem volt, hogy a film legvégére rájött az egész család, hogy ők igazából szeretik egymást és szükségük van egymásra. Tudták, hogy egyikük sem tökéletes és ezt egy igencsak véres és rögös úton tanulták meg. Azért is volt olyan rettenetesen megható, mert annyira igaznak tűntek benne az érzelmek, a karakterek keserűsége, az, amiért olyan megállíthatatlanul harcolt mind a két férfi... elmondhatatlanul megható volt. És aki most azt gondolja, hogyan lehetne egy ilyen MMA-s film megható, akkor azt javaslom neki nézze meg, mert nagyon meg fog lepődni, hogy ehhez képest a Titanic egy nagy semmi!

A legnagyobb pozitívumot az előbb kifejtettem, igazi volt a film, megérintett, pedig semmi hasonló nem történt velem, vagy a családommal, de mégis elhittem, hogy ez valódi, konkrétan megvett a film és azt hiszem az ilyen típusú műveknek ez a legfontosabb szempontja. A film címe is nagyon találó, valódi harc ment végig a történetszálon és nem csak fizikai harc, hanem lelki is. Aztán nagyon szép volt az a jelenet, amikor Tommy bevonuló zenéjét katonák énekelték, ott végre Tommy is megkapta a neki kijáró tiszteletet, imádtam! A verekedések is szépen meg voltak koreografálva, ha éjjel kapcsolgattam volna és mondjuk ez ment volna a tévében biztos lettem volna, hogy profik csinálják. De az i-re a pontot a film vége, a tetőpont tette rá... nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, szóval mindkettőt csináltam egyszerre.

Nos, a negatívumokat is a szereplőkkel, nem is a szereplőkkel, sokkal inkább a karakterekkel kezdem, ahogy már mondtam. Szegény Brendan szépen átadta a megkeseredett férjet és apát, ezzel nem is volt gond, nekem a már lerágott csontnak számító karakterrel volt a bajom. Komolyan, muszáj volt eljátszani ezt a "ketrecharcosból lett tanár" szerepet... jajj, unalmasabb nem lehetett volna?! Ja és az egyfolytában aggódó feleségről el is feledkeztem... istenem, miért?! De hála Isten nem ő és a családja, hanem Brendan, Tommy és az apjuk viszálya állt a középpontban, mert ha minden csak arról szólt volna, hogy Brendan mindenkit megöl az MMA bajnokságon a családjáért, akkor biztos, hogy nem lennék ilyen nagyon oda ezért a filmért.

Összességében imádtam. Megindító volt, érzelmes volt és megmutatta, hogy egy család akkor is család marad, amikor legkevésbé sem kívánják egymás társaságát, de amikor szükségük van a másikra valaki mindig ott terem. Csodálatos film volt, bár én azt vártam, hogy egy Kingdom-os filmet látok majd, ahol sok testnedv elfolyik és nem ilyen érzelmes darabot, de mindenesetre életem egyik jó döntése volt, hogy megnéztem ezt a filmet. Nektek is csak ajánlani tudom, főleg ha egy kicsit érdekel, hogy mi is történik egy MMA-s fejében!

A DVD 2011. december 20-án került ki a polcokra.

"You had a choice, okay. You had a choice." - Tommy Conlon

---