2014. december 9., kedd

22 Jump Street

22 Jump Street
(22 Jump Street - A túlkoros osztag)

Ah, Karácsony és a vizsgaidőszak közeledtével muszáj volt valami vígjátékra hajazó filmet megnéznem, hogy ne akarjam megásni a síromat, valami közeli zöld területen... első éves lévén eléggé aggaszt ez a vizsgás dolog. :\ Nem másra esett a választásom, mint a 22 Jump Street-re és elértem vele azt, amit akartam, a felhőtlen jókedvet! :D 

Összefoglaló: A rossz rendőr is hasznos - ha tejfeles képű. A kopasz osztag tagjai különlegesek: olyan éretlenek, hogy feltűnés nélkül elvegyülhetnek a fiatalkorú bűnözők között. Jenko (Channing Tatum) nem túl eszes, de legalább kemény, társa Schmidt (Jonah Hill) még pufi is. A véletlen úgy hozta, hogy agyatlan módszereikkel valahogy sikerült lebuktatniuk egy középiskolai kábítószer-bandát, így főnökük, Dickson kapitány (Ice Cube) új bevetésre küldi őket. A páros ezúttal egy nagyon gyanús főiskola felé veszi az irányt.


Már az első rész láttán is vegyesek voltak az érzelmeim, mert őszintén megvallva nem szeretem a közönséges és undorító vígjátékokat és meg kell hagyni, hogy ennek a filmsorozatnak mindkét része eléggé bővelkedik ilyen dolgokban, de poénban is, azt meg kell hagyni! 


A pozitívumok: Elsősorban a szereplőgárda ragadta meg az érdeklődésemet. Channing Tatum és Jonah Hill más az első részben nagy kedvenceimmé váltak (főleg, hogy Jenko kémiatudása körülbelül az enyémhez hasonlít), Jonah Hill pedig olyan jól adja elő a balfék, "soha nem lesz barátnőm" strébert, hogy azt már oktatni kellene. A film egészében az ezekből és persze a rendőri munkához nem értésből keletkeztek a legnagyobb poénok. Erre pluszban rájött még Ice Cube, (aki a tahók tahója volt az igaz), de nem bírtam ki, hogy ne röhögjek amilyen egoizmussal sokszor lekezelte a két "mintarendőrt"! Hogy őszinte legyek jobban nem tudom kifejteni azt, hogy ezt a filmet még egy agyhalott (nem morbid akarok lenni, csak arra utalni, hogy ez bizony nem a Da Vinci-kód, szóval nem sokat kell értelmet keresni benne) is képes lenne végignézni, úgy, hogy ugyanazt vonja le, mint egy atomfizikus. Jönnek, látnak, szétlőnek mindent és a véletlenek sorozata végén elkapnak egy drogbandát. Ami még pozitívum volt, hogy ezek ketten (Jenko és Schmidt) miket nem csináltak, hogy elhitessék a főiskolásokkal, hogy ők is azok... bár ez kissé sántított, hiszen Amerikában csak a 22 évesek járhatnak főiskolára, az idősebbek nem, vagy mi?! o.O 


Itt térnék át arra, ami annyira nem jött át. Ez a nagy titkolózás a korukkal kapcsolatban, érthetetlen volt, valamint az is idegesített már, hogy annyira, de annyira bénák voltak minden rendőrséggel összefüggő nyomozási folyamatban, hogy kapartam tőle a falat... példát nem nagyon mondok, mert akkor az egész film lényegét lelőném. A másik a már említett dolog, azaz, hogy sokszor olyan gyomorforgató undorítóságokat mondanak, hogy az már fájdalmas, értem én, hogy Ice Cube például a rendőrfőnök kifigurázását magas szintre akarja emelni - ami bizonyos szintig sikerül is neki - de amilyen mondatokat sokszor elereszt... gusztustalan, nem szeretem az ilyet! -_-


Hát összességében elérte a célját a film, röhögtem rajta annyit, hogy most már ne gondoljak arra, hogy levetem magamat egy 10 emeletes épület tetejéről mintsem elmenjek vizsgázni, de többet egyáltalán nem kaptam tőle, pedig vártam volna valami újat, azon kívül, hogy ugyanazt a sztorit ellőtték, mint az elsőben, csak most Miami és az egyetem\fősuli volt a helyszín! :D De elégedett vagyok azzal, hogy visszatértek. 

Mindenkinek ajánlom, aki egy kis agyrohasztó felüdülésre vágyik és nem keresi az értelmet a filmben... persze azért ez a film is tartogat kisebb meglepetéseket!

A DVD 2014. november 18-án jelent meg Amerikában.


"I'm your best ni... I'm your worst nightmare!" - Jenko

It's over!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése