Hmm, igencsak megosztó filmet választottam a visszatérésre és remélem észre fogjátok venni, hogy én a "még-több-Avatar-t-a-népnek!" csoporthoz tartozom, el is magyarázom perceken belül, hogy miért. Továbbá remélem, hogy ezzel a véleményezéssel néhány nem na'vi hívőt megtéríthetek és kicsit felnyithatom a szemüket, hogy pontosan hogyan is kell nézni ezt a filmet, hogy azt kapjuk, amit James Cameron szeretett volna adni nekünk, higgyétek el, megéri.
A sztori: Egy deréktól lefelé megbénult háborús veterán, Jake Sully (Sam Worthington), a távoli Pandorára utazik. A bolygó lakói, a na'vik az emberhez hasonló faj - de nyelvük és kultúrájuk felfoghatatlanul különbözik a miénktől. Ebben a gyönyörű és halálos veszélyeket rejtő világban a földieknek nagyon nagy árat kell fizetniük a túlélésért. De nagyon nagy lehetőséghez is jutnak: a régi agyuk megőrzésével új testet ölthetnek, és az új testben, egy idegen lény szemével figyelhetik magukat és a körülöttük lévő felfoghatatlan, vad világot. A veterán azonban más céllal érkezett. Az új test új, titkos feladatot is jelent számára, amit mindenáron végre kell hajtania.
SPOILER ALERT!!!
Először is muszáj említést tennem arról, hogy ez a film mennyi figyelmet fordít a természetvédelemre. Mint nagy természetvédő (zöld vagyok, de azért nem annyira zöld, mint sok szervezet) sokat jelentett számomra ez a film. Nagyon nagy hangsúlyt fektet az állatok és a növények tiszteletére, imádom, amit az egész na'vi közösség képvisel, ezt a természetközelséget, sokat lehetne tanulni tőlük. Ez volt a legeslegnagyobb pozitívum, ami megfogta a figyelmemet a sztorival kapcsolatban. Persze említést kell tennem a szereplőkről is. Hmm, hölgyeké az elsőbbség. Nos, Neytiri (Zoë Saldana) egy volt a tipikus badass női karakterek között. Ha megfigyelitek, akkor látjátok, hogy mindent a népéért tesz és a "minden" alatt tényleg mindent értek. Felveszi a harcot a hazája ellen vonuló emberekkel, gondolkodás nélkül végez bárkivel és nem utolsó sorban feláldozza - kis időre ugyan - a szerelmét azért, hogy a népe és a családja biztonságba vonuljon, de közben végig nő marad, vagy nőies, vagy na'vi nőies, mindegy is, a lényeg az, hogy nem széttett lábakkal ül és köpköd. Imádtam Neytiri-t, annak ellenére, hogy Zoë nem feltétlenül tartozik a legszimpatikusabb színésznőim közé, de meg kell hagyni, itt igazán helyt állt. Aztán Jake, hát mit is mondjak róla, személyes kedvencem az olyan történet, ahol a megtört veterán életét mutatják be, természetesen élőben nem lehet olyan vicces tolókocsisnak lenni és mosolyogni, hogy megölték az ikertestvérét, de szeretem az ilyen történeteket, ahol megmutatják, hogy hogyan is vészeli át ezt egy katona vagy veterán vagy tökmindegy. Nos, Jake akkora karakterfejlődésen megy keresztül ez alatt a majdnem 3 óra alatt - ha a bővített változatról beszélünk - hogy az ember csak úgy dobálja ide-oda a fejét, hát mondom ez hihetetlen. Például ő "csak" egy új gerincért jött, ami igen csábító lehet neki, mivel már egy jó ideje tolókocsis, aztán megismerkedik Neytiri-vel, akibe szerelmes lesz (pedig a kiscsaj egy idegen faj tagja és ő ezt mégis áthidalja és szerelmes lesz, igen), aztán megismerkedik a na'vikkal, akik miatt feláldozza az új gerincét és a régi életét, aztán megismerkedik a természet gyönyörű csodáival, amiért pedig a Föld gondolatát áldozza fel és Pandoráért küzd inkább és Pandorán is marad. Ez, kedveskéim nem semmi dolog. Visszaolvasva magamat látom, hogy bepörögtem, mert nem tudok mást tenni csak bepörögni, imádtam.
Hát nem is tehettem mást, mint imádtam. Aztán pár mondat erejéig beszéljünk Dr. Grace Augustine-ről (Sigourney Weaver), aki meg aztán mondhatni az első igazán badass nő volt (igen, A nyolcadik utas: A Halálra akartam ezzel utalni) és az, hogy most egy doktornőt kellett alakítania nem gátolta meg abban, hogy kimutassa a foga fehérjét. Nagyon akaratos, nagyon önfejű és nagyon határozott nőt alakít és persze 100%-osan teljesít. Nagyon tiszteltem ezt a nőt már az ezelőtti szerepei miatt is és most még jobban tisztelem, respect. Aztán el sem hiszem, hogy ezt mondom, de a sztereotípiáktól bűzlő Miles Quaritch (Stephen Lang) is jól csinálta, azt, amit csinált, ugyanis legszívesebben megöltem volna, a puszta kezemmel akartam elpusztítani, mert ugye ő oxigén nélkül is bírja, azt amit a sima, egyszerű emberek nem. Na de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megfelelően idegesítő volt a "főgonosz" szerepére, szóval elérte azt, ami a célja volt. Mondjuk ez az ember nem tud kedves lenni (gondoljunk csak a Salemre, vagy a Vaksötétre, vagy csak a Conan, a barbárra), de mindenkinek megvan a saját szerepe és ő neki úgy látszik ezek a szerepek nagyon mennek, mert meg kell hagyni jól csinálja, nagyon is jól. Továbbá, amit még nagyon szerettem az Avatar-ral kapcsolatban, hogy egy konkrét nyelvet alkotott meg James Cameron nyelvészekkel karöltve és hogy ez a nyelv igazán illett ehhez az indiánszerű néphez (és képzeljétek, az indián kultúra is érdekel, hát az ember arról tud sokat írni, ami érdekli, nem?). Az egész hangulata, légköre és persze a látványvilága is olyan volt ennek a filmnek, hogy ezt könnyedén lehet korszakalkotónak mondani, hiszen az egész elképzelés, hogy a na'vi halottak tovább élnek a fákban és ez ahogy meg volt jelenítve, valamint az elején, amikor Jake "elveszik" és éjjel megküzd azokkal a kis "dzsungelfarkasokkal" és minden világít és ragyog és omfg!
Hát visz magával a lendület, visz magával. És itt is kitérnék rá, hogy James Cameron mekkora tükröt állított ezzel a művel az emberiség arcába, hogy mennyire nem foglalkozunk mi azzal, hogy nem az állatok, a növények költöznek be a mi világunkba, hanem mi az övékbe és csak azért, mert képesek vagyunk elpusztítani őket, még nem jelenti azt, hogy el is kell pusztítanunk, főleg nem pénzért, inkább meg kéne tanulnunk együtt élni és befogadni ezt a sok szép dolgot. És igen, ő megtette, az emberiség orra alá dörgölte azt a sok poop-ot, amit kavart. Hát igen, ő képes rá és meg is teszi. Végül a sok pozitívum végére meg kell említenem James Horner nevét, aki élete egyik legjobb munkáját vitte véghez és megalkotta a leggyönyörűbb zenei albumot, ami tökéletesen erre a filmre lett szabva... tapsvihar. Legutolsó sorban pedig, a lények, amiket teremtettek, az ikran, a toruk, a palulukan (amit a film végén Neytiri meglovagol és általában Jaket kergeti keresztül a dzsungelen, mert meg akarja enni) és a lóbuziságomhoz híven a pa'lit is megemlítem édesek, vadak, de mindennél hűségesebbek.
A negatívumok, mivel nagy grupieja vagyok a filmnek, ezért igencsak rövidre sikerülnek... ö vége is. Na jó, nem, hangot kell adjak néhány aggodalmamnak. Például az sajnos idegesít, hogy Quaritch ennyire sztereotípiákkal teli... neki a pénz kell, ő igazi soldier, ő mindenkit lebombáz, ő miden helyzetet túlél, őt 3 mérgezett nyíllal kell megölni. Csak egy kicsit kevesebb ilyen "ostobaságot" kellett volna elkövetni vele kapcsolatban és egy szavam nem lett volna róla, de sajnos megtörtént.
Összességében mindenkinek ajánlom ezt a filmet, mert vicces, epic, izgalmas és korszakalkotó, ezt-mindenkinek-látnia-kell! Gondoltátok volna, hogy ezt mondom? Nem, mi? Hát nem is tudom meddig fokozzam még. Aki nem látta, annak mindenképpen ajánlom, hiszen bármely korosztályba tartozók megtalálják a maguknak való érdekességeket és különlegességeket ebben a filmben. Végszónak csak annyit, hogy imádom, imádom és végül imádom! Ó, ó, ó, még annyit, hogy majdhogynem 8-9 évet kellett várnunk, de egyre közelebb jutunk az Avatar 2 megjelenéséhez, én addig azért nem tartom vissza a lélegzetem, de nagyon izgatott vagyok, remélem a többi rajongó is hasonlóan van vele!
A DVD és persze a Blu-ray is 2010. november 16-án jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése