Fury

Fury

(Harag)

Mostanában határozottan rászoktam a háborús/világháborús filmekre... és itt nem a Rambo 1-25-ig kell érteni, hanem a valós érzelmeket, nyersen és szépítés és happy end nélkül  a néző elé feltáró háborús filmekre. Ilyen ez a mestermű is (mert nem tudom más szavakkal illetni), azaz egy tank és legénysége (<3) története, a Harag (Fury).

A történet: 1945 áprilisában, pár héttel a II. világháború befejezése előtt a szövetségesek egyre jobban visszaszorítják az ellenséges csapatokat az európai hadszíntéren. Itt, a náci Németország kellős közepén állomásozik Don Collier őrmester (Brad Pitt), becenevén Wardaddy és csapata. A Német Birodalom a végét járja. A katonák a végkimerültség határán állnak, az utolsó leheletükkel küzdenek az életben maradásért, és a németek által elfoglalt területek visszahódításáért. Ebben a kimerítő, ám reményteli időszakban csatlakozik a fiatal újonc, Norman Ellison (Logan Lerman) Wardaddy négy fős legénységéhez, akik Sherman típusú tankjukkal vonulnak a túlerőben levő ellenséges csapatok ellen. A kétségbeesett ifjú katona számára teljesen ismeretlen terep mind a harctér, mind pedig a Harag elnevezésű, hatalmas tank fedélzete. A harckocsi edzett, tapasztalt parancsnoka, Wardaddy szárnyai alá veszi a fiút, hogy megtanítsa neki mindazt, amivel túlélheti a háború borzalmait, és beilleszkedhet a jól összeszokott csapatba: Boyd 'Bible' Swan (Shia LaBeouf), Trini 'Gordo' Garcia (Michael Pena), Grady 'Coonass' Travis (Jon Bernthal). Az ötfős legénység tisztában van vele, hogy nem sok esélye maradt a több száz fős német sereggel szemben. De bízva tankjuk védelmező erejében, harci tapasztalatukban és egymásba vetett hitükben, ádáz támadásba lendülnek.

VIGYÁZZ, AKNA ÉS SPOILER VESZÉLY!!!

Ismét a szokásos pozitívumokkal fogom kezdeni. Először is ki kell emelnem a nagyszerű színészi gárdát. A rendezőnek, David Ayer-nek és a producereknek Bill Block-nak, John Lesher-nek és Ethan Smith-nek sikerült összeszedniük a színészek Aranycsapatát... persze volt már olyan film, több is, ahol nagyon jó volt cast, de ebben az esetben, nem tudom miért tökéletesen lett eltalálva. Brad Pitt-től és Shia LaBeouf-tól már megszokhattuk a profizmust és a maximalizmust, de engem személy szerint Logan Lerman és számomra a The Walking Dead-ből vált ismertté Jon Bernthal volt a legmeglepőbb! Mégis Brad és Shia váltotta ki belőlem a legnagyobb hatást... amikor Don mindig elvonult valahova kiadni magából a háború alatt szerzett keserűségét, szomorúságát és dühét, úgy hogy ebből a csapata, akik iránt óriási felelősséggel tartozott semmit ne lásson és előttük eljátszotta a kemény parancsnokot... de annyira mégsem lehet kemény, ha szereti a lovakat és elvonul sírni minden egyes megrázkódtatás után... amikor először eljátszotta ezt ott tartottam, hogy nem bírom végignézni a filmet... már itt éreztem, hogy a végére lelki terrorba kerülök és várjátok csak ki a végét! :\ Shia pedig akkor vitte a prímet, amikor eldöntötték, hogy öten szembeszállnak egy 300 fős SS hadtesttel! Amikor ültek a tankban és látszódott, rendesen látszódott rajtuk a félelem és a bátorság egyszerre... hát mondom én ezt nem bírom már! :D Tudni kell rólam, hogy keresztény vagyok, de nem nagyon gyakorolom a hitemet, inkább úgy mondanám, hogy tudom mi van a Bibliában és a mitikus Ótestamentumot és a történeteit egyenesen szeretem, de kb. ennyi... ám amikor Boyd idézni kezdett Ézsaiás könyvéből ott még jobban elmerültem a depresszióban! :D Ami még nagyon jó volt, az az összetartás e között a harcedzett és már szinte a végkimerülés szélére kerülő férfiak között. Úgy élték túl a mélypontjaikat, hogy egymásra támaszkodtak, ami egyáltalán nem tűnt gyengeségnek, sőt, ennél erősebb és férfiasabb dolgot még életemben, sem a valós életben, sem filmben nem láttam még! Hihetetlen volt a színészek játéka! Meg kell még említenem a pozitívumok között a hitelességet... és itt már inkább a "díszletre" gondolok... a ruhákra, felszerelésekre, magára a tankok csatájára és a tankon belüli "csapatjátékra".

Nem voltam ott a II.világháborúban, de a töri tanulmányaim alapján amennyi megragadt bennem - bár bevallom, hogy imádom a történelmet, ez a kor mégsem tartozott a kedvenceim közé - azt pontosan így képzeltem, aztán lehet, hogy nincs igazam, ki tudja, de mindenesetre tetszett! A csapatjátékot illetően pedig a csatajelenetek alatt lejátszódó összejátszást értem... ahogy az egyikük a tankot vezérelte, ahogy a másikuk után töltötte a lövegeket, ahogy aztán a harmadik lőtte az ellent és mindezt egyetlen ember utasításai alapján... nagyon megrendítő volt látni és belegondolni, hogy ez nem is olyan régen még a való életben is megtörtént éééés amikor valaki meghalt a legénység közül, ahogy bántak vele, ahogy mindig megölelték a halottat... istenkém! :\ Utolsó mondatomban, pedig kitérek a zenére... ez a női vokál egy Two Steps From Hell-es zenére... pfff, nagyon jól eltalálták az egészet, nagyon illet hangulatában a filméhez, le a kalappal Steven Price!

Ami nem tetszett... azt mondanám, amit félig pozitívumnak mondtam, a hitelesség... hát miért kellett ennyire szívbemarkolósan élethűen Gladiátorosnak lennie?! -_- Ahh, az a film is a végzetem... A Haraggal is úgy jártam, hogy annyira jó film, egészen az utolsó 20 percéig... ami nem rossz, csak én kis naiv lányka arra számítok, hogy nem hal meg az egész legénység... hát megszívtam! :D De ez inkább nyafogás és nem negatívum... úgy volt tökéletes a mondanivalója a filmnek, ahogy volt... csak reménykedtem, végülis a remény hal meg utoljára, nem igaz?! :D

Ezek után ajánlom minden háborús film rajongónak, mert nagyon szép történet, valamint azoknak, akik szeretik a nem happy end-re végződő és a nyers valóságot feltáró filmeket rózsaszín máz nélkül tálalva. Biztosak lehetnek benne, hogy nem fognak csalódni egyáltalán ebben a remekműben... én nem tettem, legalábbis!


A DVD 2015. január 27-én került ki a polcokra.

Az egyik legmegindítóbb szám! <3 :'(

"I know where to fuckin' hit 'em!" - Boyd 'Bible' Swan

Boom!!!