Lucy

Lucy

(Lucy)

Mivel egyedül kellett túlélnem egy vasárnap éjszakát a kollégiumi szobában, ezért sort kerítettem a Luc Besson által írt és rendezett Lucy-ra. Nem mondom, Besson hozta a formáját és ismét egy "badass" női főszereplőt teremtett. De lássuk a filmet.

A történet: Egyszerű munkának indult. Lucy-nak (Scarlett Johansson) csak egy rejtélyes táskát kellett volna leszállítania Mr. Jang-nak (Min-sik Choi), de hirtelen egy rémálomba illő üzletben találja magát, ahol foglyul ejtik és a testét egy újfajta, erős és szintetikus drog csempészésére használják fel. Amikor a tasak felszakad a testében, Lucy elképzelhetetlen változáson megy keresztül, melynek során az agya teljes kapacitása felszabadul. Az újonnan szerzett erejével Lucy kegyetlen harcossá válik és üldözőbe veszi a foglyul ejtőit. Segítséget kap az emberi agy professzorától, Professzor Norman-től (Morgan Freeman) és a francia rendőrkapitánytól, Pierre Del Rio-tól (Amr Waked).

SPOILER VESZÉLY!!!

Kezdjük a szokásossal. Nem hiszem, hogy aki látott már Luc Besson filmet, annak a pozitívumokról kéne mesedélutánt tartanom, de azoknak a kedvéért, akiknek új ez az egész téma kicsit kifejtem. Szeretem az ilyen típusú filmekben, hogy az akcióhős női karakter nem úgy erős, hogy férfiakat aláz szét azzal, hogy elveri őket, hanem a női mivoltát kihasználva kerekedik felül a nálánál kétszer nagyobb és erősebb férfinem képviselőin. (És itt nem az erotikus részekre gondolok!) A rendező mindig is nagy mágus volt az ilyen típusú filmek megteremtésében, persze jó színészek nélkül nem lett volna képes ilyet alkotni. Nos, Lucy sem volt más ilyen szempontból. Scarlett Johansson nagyon jól hozta az egyre okosabb és mégis egyre "agyhalottabb" karaktert, mindvégig megőrizve az alap, emberi tulajdonságait... vagyis minimum erősen kapaszkodott belé. Ebben volt segítségére a kedves rendőrkapitány, akinek nem sok munkája volt a forgatáson, viszont ő volt a vicces és a feszült helyzeteket jól oldó szereplő. De visszatérve, imádtam, hogy Scarlett ahelyett, hogy magába fordult volna és bekucorodott volna egy sötét sarokba és várta volna a garantált halált, inkább kihasználva képességeit azok után eredt - jelen esetben a kínai maffiára értem - akik tönkretették az életét és meg nem állt addig, amíg nem teljesítette bosszúhadjárata célját! Nem is beszélve arról, hogy ez nem jelenthetett újdonságot a színésznő számára... utalok itt a Bosszúállókra.

Plusz, azok az apró gesztusok (a szája széle húzogatása, a "kutyás" fejbillentések) érdekessé tették az amúgy sem mindennapinak mondható főhősnőt. Ami még erősen a "tetszik"-kategóriába sorolható ebből a filmből, az az, ahogy szépen, fokozatosan mutatja be a drog felszívódását és hatását, mindeközben egy pár bevágásból pedig megtudhatjuk, hogy mit gondol Morgan professzor minderről, azaz arról, hogy milyen következményei lehetnek az agy teljes kapacitásának használatából... nagyon érdekes és elgondolkodtató volt!

Ami nem annyira nyerte el a tetszésemet, az az, hogy ez nagyon egyszereplős filmre sikeredett! :\ Nem is ezzel volt a gond, sokkal inkább azzal, hogy az az egy szereplő mégsem tudta egyedül kitölteni az űröket... erre kellett volna még pár mellékszereplő, vagy a már meglévők nagyobb időhosszokra való bevágása. De persze ez ilyen típusú, kissé agyalós, elgondolkodtató film, így igazából ezt nem is negatívumnak, csupán elégedetlenkedésnek mondanám! :D

Összességében ajánlom mindenkinek, aki szereti Luc Besson filmjeit, hiszen most is nagyot alakított ebben a műfajban, valamint azoknak, akik kíváncsiak az agyunk furcsaságaira, vagyis amire képes lehet az agyunk, ha felszippantunk egy pár kiló vadiúj kék kristályos drogot!

A DVD 2015. január 20-án került ki a piacra!

"Ignorance brings chaos, not knowledge." - Lucy

We never really die!!!