Pacific Rim

Pacific Rim

(Tűzgyűrű)

Sajnos megint egy bocsánatkéréssel kell kezdenem a bejegyzésemet... nyáron azt hittem, hogy több időm jut a blog vezetésére, hát sajnos nem jött össze... de most újult erővel, vidáman beleugorva a szeptemberbe nekikezdek és egy örök kedvenccel nyitok, ami nem más, mint a Tűzgyűrű (Pacific Rim).

A sztori: A Csendes-óceán mélyén megnyílik egy átjáró, amelyen keresztül óriásszörnyek, a kaiju-k támadnak a Földre, hogy megszerezzék világunkat. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a háború nem tarthat sokáig, az emberiség napjai meg vannak számlálva. Még a hatalmas robotok, a jaeger-ek sem segítenek. A volt pilóta (Charlie Hunnam) és egy újonc (Rinko Kikuchi) azonban beindítanak egy kiselejtezett jaeger-t, és elindulnak, hogy megállítsák a betolakodókat, és megmentsék a Földet.

SPOILER ALERT!!!

A pozitívumok, lássuk, a nagyon szép és intenzív kameramunka a szép számítógépes munka és nagyszerű cast mellett mi másra van még szüksége egy jó akciófilm szeretőnek... persze a nem annyira új, de mindenképpen érdekes történetszálról nem is beszélve?! Semmire, így van és ez a film ebben tökéletesen produkál... De mit is várunk egy olyan rendezőtől, mint Guillermo del Toro? Kifejtve is azért tekintsük meg a pozitívumokat. A kameramunkát nem hiszem, hogy ragoznom kéne, egyszerűen szép volt és intenzív, a mélyvízi jelenetek, az összecsapások és a kaijuk nagyságának megjelenítése egyszerűen fenomenálisan szép volt... imádtam! Aztán maguknak a kaijuknak és a jaegereknek a felélesztése és "Godzilláskodása" a nagyvárosokban, nagyon szép munka volt ez is a készítőktől! Aztán a cast... hát Charlie Hunnam őszintén megmondom ismeretlen volt még a film készítésének az idejében, aztán nekiálltam a hihetetlenül jó Sons of Anarchy című sorozatnak és máris  más fényben láttam a fiút... sokat vártam el tőle a motorosbanda tagjaként játszottak alapján és hozta is amit kértem, hogy hozzon. Tipikus izmos fiú, megtört érzelmekkel, de óriási lelkiismerettel... ki kíván ennél többet? :D Aztán az újonc lány, őszintén megmondom nem örültem, hogy belevittek egy ilyen egyértelműen sémás érzelmi szálat egy akciófilmbe, de a nőcike nagyon jól adta el magát... igaz, hogy voltak jelenetek, ahol legszívesebben felrúgtam volna (például amikor kilépett a driftből és egy kiskori emlékében volt... nem is a kislány volt a gáz, de meglett neki mondva, hogy durva dolog a drift, de ő csak hajszolta, hogy tudja, tudja... erre tessék -_- ), de még így is azt állítom, hogy ha már kellett bele nagyon egy nő, akkor nem volt rossz választás.

Aztán a mellékszereplők... elsőként Chuck Hansen-t (Robert Kazinsky) említeném meg... nem zavart, hogy bunkó volt, nem zavart, hogy nagyképű volt, konkrétan ő volt a legkedvencebb mellékszereplőm az apjával, Hercules Hansen-nel (Max Martini) és Dr. Newton Geiszler-rel (Charlie Day) egyetemben. És csak, hogy tetézzék a jó színészek felhozatalát belerakták a Hannibal Chau-t alakító Ron Pearlman-t... nem-hiszem-el! Mindenesetre simán jelölhetnék az "Év Cast-je"-díjra ezt a filmet.

Aztán ami annyira már nem tetszett... hát leginkább az, hogy nagyon együgyű és kikövetkeztethető volt az egész sztori szál... legalább próbáltak volna meg egy kis csavart vinni a dologba, vagy valami, csak egy aprócskát és nem azt, hogy a kedvenc karakteremet kicsinálják az utolsó 15 percében a filmnek... az nem volt valami finom! -_-

Összességében ajánlom minden akciófilm szerelmesnek, mert az biztos, hogy az egyik leglátványosabb, leglenyűgözőbb film volt, ami az utóbbi időben készült és az akciójelenetek, azaz a lényege nagyon jól fel voltak építve. Valamint, ha az értesüléseim helyesek, akkor az elkövetkezendő években jön a folytatás, szóval, ha valaki nem látta, semmiképp se hagyja ki az első részt, hogy képben legyen a másodikra!

A DVD 2013. október 15-én jelent meg.

Íme a csodálatos vége-főcímdal! :P

"Come on, Gipsy! Kick his ass!" - Chuck Hansen

---