Ghostbusters

Ghostbusters

(Szellemirtók)

Nos, nos, nos... Visszatértem a következő beígért filmmel (ne aggódjatok, az utolsó filmet is megkapjátok, legkésőbb holnap)! Nem mondom, elég sok fenntartásom volt ezzel a filmmel kapcsolatban, hiszen a klasszikusokat és a rajzfilmet egyaránt nagyon szerettem és hogy őszinte legyek ez a "nőiesítés" kissé a sötétben hagyott, vajon jó lesz, nem lesz erőltetett, gagyi és legfőképp méltó lesz a Szellemirtók névre?! Lássuk hát, hogy mi is erről a bővebb véleményem.

A sztori: Manhattan-t szellemek szállják meg és a két paranormális jelenségekkel foglalkozó megszállott Erin Gilbert (Kristen Wiig) és Abby Yates (Melissa McCarthy), valamint egy nukleáris mérnök Jillian Holtzmann (Kate McKinnon) és egy metróban dolgozó jegyeladó Patty Tolan (Leslie Jones) összeáll, hogy megállítsák a földöntúli fenyegetést.

SPOILER ALERT!!!

Sok negatív visszhangját hallottam ennek a filmnek, amit őszintén szólva az előbb felsoroltak miatt el is hittem, ám csak ott motoszkált bennem a remény, hogy ez mégsem lehet egy nagy kalap crap, mert a trailereket, amiket láttam nem engedték nekem azt hinni, hogy ez nem érne meg egy misét. Hát jól döntöttem. A karakterekkel semmi gond nem volt, de komolyan semmi, Melissát amúgy is imádom, ez a duci nő tudja hogyan legyen hibbant, de maradjon egyszerre nőies is, imádtam, Abby karakterében is tündökölt, de nekem legfőképpen Kate, azaz Jillian vitt mindent. Olyan volt, mintha az egész film alatt narkózott volna, ütődött volt, kemény, higgadt a legizgalmasabb részeknél is és nem utolsó sorban az a szemüveg ami mindig rajta volt adta az egyéniségének megfelelő hibbantságot és viccességet. A viccességre ki is térve mind a négy fő karakter tündökölt, minden néző tudott azonosulni valamelyikükkel, mert annyira különbözőek, de mégis egységesek voltak, hogy ezért érdemes megemelni a kalapomat előttük. Nem felejtem el megemlíteni Kevin-t (Chris Hemsworth) sem, mert Erin-nek igaza van, hát húha, fel van véve és ügyesen hozta a tipikus szőke, kigyúrt állatot, amikor a lógó ötleteit mutatta, ott sírtam, konkrétan sírtam.

A film számlájára írható még továbbá a megannyi híres és jó színész felsorakoztatása, mint Charles Dance, Bill Murray, Dan Aykroyd, Ernie Hudson és nem utolsó sorban a valaha létező top 10-es legjobb színésznő listámban helyet kapó Sigourney Weaver is kapott pár perc szerepet a régi idők emlékére. A látvány és a számítógépes munka úgy érzem kifogástalan volt, a szellemek tökéletesen meg voltak alkotva, a végén az a "szellemkarnevál" is szépen festett, hogy őszinte legyek, a poénok ütősek voltak, a klasszikus film szereplőinek beépítésének a történetbe nagyon örültem és még mindig nem tudok lekattanni Jillian-ről, hát imádom. Valamint, meg kell említenem, hogy a film official soundtrack-je valami fantasztikus, a jól ismert dallamokat ismét hallhatjuk feldolgozva és eredeti állapotában is, nem lenne érdemes ezt kihagyni.

Ami nem tetszett? Hát lássuk csak, a sztori egésze jó volt, a kivitelezés is, mégis annyira a classic filmre hajazott, főleg azzal a főgonosz Michelin-babával, amit annyit láthattunk, mint a nyüh a régi filmben. Ez kicsit rossz volt, ilyen technikával már igazán kitalálhattak volna valami újat, mert képesek lettek volna létrehozni és nem az előző filmek sikerének a hátán kellett volna felmászniuk. Csupán ennyi lenne, ami igazán kiborító szerintem a filmmel kapcsolatban és talán azért is kapott ennyi rosszindulatú visszhangot, mert az előző filmek szerelmesei valami újat akartak látni, nem pedig a régit szebb számítógépes technikával, 4 nővel és egy cicafiú titkárral.

Nos, összességében ajánlom mindenkinek a filmet, aki igazi rajongó az lehet csalódni fog a negatívumokban felsorolt tulajdonságok miatt, de egyszer nem árt megnézni, már csak a csaj-csapat miatt is, hiszen ők négyen tényleg mindent odatettek és ez meg is látszik az alakításukon... és ne felejtsétek el a zenei albumát sem a filmnek, isteni!

A DVD 2016. október 11-én már piacra is kerülhet forrásaim szerint.

"Come out, come out, wherever you are..." - Jillian Holtzmann

---